In memoriam

Friesz Tibor

(Ajka, 1955. január 17. - Boulogne-sur-Mer, 2008. május 5.)

 

Édesapám emlékére...

 

Egy pillanat elég ahhoz, hogy megváltozzon minden
Hogy aki fontos volt, az többé már nincsen
Hogy aki test és lélek volt, az már csak egy emlék marad
Mit szívünkben őrzünk örökre, miközben az idő szalad

 

Egy szó, egy ölelés eddig csak egy pillanat volt csupán
Most számunkra a végtelenséget jelentené talán
Egy mosoly, egy kacsintás, melyre már nem jutott idő
Minden egyes mondat, mi soha el nem felejthető

 

Most elmész tőlünk örökre, fel a csillagok közé
Nem ölelsz át már két karoddal soha többé
De éjszakánként majd csillagként ragyogsz le ránk
Nyugodj békében mindörökre, drága édesapánk!

 

[ Győr - 2008. május 7. ]

 

 

Friesz István

(Bőnyrétalap, 1924. július 1. - Győr, 2014. november 14.)

 

"Nem fogjuk már elgyengült kezed,

nem simítjuk őszülő fejed.

Nem tekint ránk aggódó szemed,

megpihenni tért két dolgos kezed,

Drága jó Nagypapánk, Isten veled!"

 


www.zsoltfriesz.com
© Copyright, 2019