Blog
2025.01.15. | 18:50
„Volt már dolgod olyan emberekkel, akik alig egy óra alatt mindent elveszítettek? Reggel kilépsz a házból, ahol a feleséged, a gyermekeid, a szüleid élnek. Amikor hazaérsz, csupán egy füstölgő gödröt találsz a helyén. Azután valami történik veled - bizonyos mértékig megszűnsz embernek lenni. Többé nincs szükséged pénzre, dicsőségre; a bosszú válik az egyedüli örömöddé. És mivel már nem kapaszkodsz az életbe, a halál elkerül, a golyók elzúgnak melletted. Farkassá válsz.”
(Alekszandr Ivanovics Lebegy)
.................................................................................
2024.12.18. | 19:43
Ha egy békát beleteszel egy vízzel feltöltött edénybe, és elkezded melegíteni a vizet, ahogy a víz hőmérséklete emelkedni kezd, a béka annak megfelelően állítja be testhőmérsékletét. A béka folyamatosan igazítja testhőmérsékletét a víz növekvő hőmérsékletéhez. Amikor a víz eléri a forráspontot, a béka már nem tud tovább alkalmazkodni. Ekkor a béka úgy dönt, hogy kiugrik. A béka megpróbál ugrani, de nem képes erre, mert minden erejét elvesztette a víz emelkedő hőmérsékletéhez való alkalmazkodás során. A béka gyorsan elpusztul. Mi ölte meg a békát? Gondold át! Tudom, hogy sokan mondjuk azt, hogy a forrásban lévő víz. Ez nem így van. Igazából a béka halálának oka a saját képtelensége volt, hogy eldöntse, mikor ugorjon ki. Mindannyiunknak alkalmazkodnunk kell az emberekhez és a helyzetekhez, de fontos felismerni, meddig kell alkalmazkodnunk és mikor kell továbblépnünk. Van, amikor szembe kell néznünk a helyzettel és meg kell tennünk a megfelelő intézkedéseket. Ha megengedjük az embereknek, hogy kihasználjanak minket fizikailag, érzelmileg, anyagilag, lelkileg vagy mentálisan, ezt továbbra is meg fogják tenni. Döntsük el, mikor ugrunk! Addig ugorjunk, amíg van még erőnk!
.................................................................................
2024.11.08. | 20:25
Egy hierarchikus rendszerben mindenki megvédi önmagát és a hatalommal bírókat. Így, ha egy alacsonyabb szintű beosztott megpróbál problémákat jelezni, akkor ő maga lesz a probléma, és mindent megtesznek a status quo fenntartásáért.
.................................................................................
2024.08.24. | 15:53
Távozok.
Az alábbi cikket búcsúlevélnek szánom, mert arra az elhatározásra jutottam, hogy befejezem tevékenységemet a DAC-nál. Akik ismerik az elmúlt hét évben elvégzett munkásságomat, azok tudják, hogy próbáltam mindig tárgyilagos módon, professzionális formában kommunikálni és lehetőleg magamat teljes mértékben a háttérben tartani, ezért előre elnézést kérek az olvasótól, hogy ebben a cikkben most rólam is szó fog esni.
Friesz Zsolt vagyok, a DAC kommunikációs igazgatója. Talán sokan nem is ismernek, mert bár a szerepkörömből adódóan a szavak „mesterének” kell lennem, személyiségemből adódóan mindig is a kitartó és értékteremtő munka híve voltam és sohasem volt fontos számomra, hogy reflektorfényben legyek. Győrben, Marcalvárosban születtem és nőttem fel, így természetes volt a DAC-hoz való kötődés már fiatalabb koromban is. 2017 tavaszán kerestem meg az akkor igencsak nehéz helyzetben lévő DAC-Utánpótlás FC-t, felajánlva, hogy társadalmi munkában szívesen csinálnék egy honlapot és Facebook-oldalt a DAC számára, amelyet folyamatosan friss tartalmakkal feltöltve üzemeltetnék. Ez akkor még csak egy egyszerűbb honlap volt, melyet idővel, amikor anyagi lehetőségeim engedték, a most is működő www.dac1912.com honlapra cseréltem és arra törekedtem, hogy egy igazán egyedi, gazdag tartalommal bíró weboldalt hozzak létre. Akkoriban a következő köszöntőt írtam:
„Ennek a honlapnak a létrejöttét egy város és még inkább egy sportközösség szeretete szülte. Egy olyan közösségé, mely több mint egy évszázada szerves részét képezi Magyarország egyik legnagyobb városának mindennapi életének. A Dunántúli Atlétikai Club mindig is több volt egy egyszerű sportklubnál, hiszen sokszor generációk otthonául szolgált a kék-fehér egyesület a maga egyedi és családias hangulatával. Azok a játékosok és sport-szakemberek, akik akárcsak rövid ideig is tevékenykedtek a klubnál, mindig elsőként említik meg ezt a légkört, mely magába szippantja az újonnan érkezőket is. Az elmúlt évtizedek során a klub mindig is a győri polgárság, iparosság által támogatott egyesület volt, ami egyben alapul szolgált ahhoz, hogy egyfajta társadalmi beágyazottsággal bírjon mind Győr lakosságát illetően, mind pedig országos szinten is. Az elmúlt 20-30 év sajnos inkább szomorú sorsra ítélte szeretett klubunkat, de a közösségben tevékenykedő tisztviselők, szakemberek és szimpatizánsok újra és újra bebizonyították, hogy bármi is történjen, mindig van holnap és ezt a klubot nem lehet eltörölni. A szív mely mellkasunkban egyként dobog, mindig újabb lehetőségek és megoldások felé hajtotta a DAC szekerét. Bár az út nagyon sokszor göröngyösnek bizonyult és mindig "DAC"-olnunk kellett az egyre sokasodó akadályokkal, a célt sosem tévesztettük magunk elől így a jó útról sem tértünk le.”
Amikor ezeket a sorokat írtam, még nem gondoltam, hogy az általam is egykoron annyira szeretett klub mivé válhat. Az elmúlt két év a helyi sajtóban több olyan cikktől, megnyilvánulástól volt hangos, melyek a klub belső viszályairól szóltak, célirányosan támadásokat indítva bizonyos személyek ellen. Én ezeknek a hangoknak sem pro, sem kontra nem adtam teret sem a DAC-honlapon, sem pedig az egyéb közösségi média-felületeinken sem. Ennek oka egyrészt az volt, hogy meggyőződésem szerint a belső viszályok ilyen szintű kiteregetése inkább árthat a DAC-nak, másrészt nagyon sok leírt és tényként közölt dologgal nem értettem egyet és saját szememmel mást tapasztaltam. Ennek ellenére a mai napig próbáltam semleges maradni az egymás ellen viaskodó felek között.
A mostani megnyilvánulásomnak és egyben búcsúzásomnak az elsődleges oka a kiábrándultság és elkeseredettség. Nagyon rég óta azt láttam a klub háza táján, hogy azon kevesek, akik folyamatosan napi szinten ténylegesen kemény munkát végeztek a DAC-ban és időt és pénzt nem sajnáltak a klub fejlődésének elősegítésére, de nem mindenben követték vakon a DAC körül lévő „vezető” személyek aktuális óhajait, folyamatos támadások és mocskolódások célpontjává váltak, vagy teljesen magukra maradtak.
Az elmúlt két-három évben többször látogattam a megye I-es csapat mérkőzéseit, valamit voltam utánpótlás-tornákon is. A felnőtt csapat meccsein eredménytelenséget, dühöt, az egyesület egyes vezető tisztségeit betöltő személyeknek a szurkolók közti hangos áskálódását tapasztaltam a Kft-t működtető személy ellen, nyomdafestéket nem tűrő szavakat használva az akkor hivatalban lévő egyesületi elnök ellen is, aki azóta már távozott a DAC-tól. Ugyanezeknek a gyűlölködő embereknek arra már nem volt energiájuk, hogy legalább azt elintézzék, hogy a felnőtt csapat meccseinek rendezői tevékenységeit ne egy-két, most már hetvenes éveiben járó, tisztességben megőszült, idős DAC- szurkolónak kelljen elvégeznie az elmúlt években, hanem meg legyen a megfelelő személyzet minden feladatra. Amikor az utánpótlás-tornákon jártam, csillogó szemekkel találkoztam, teli parkolóval a DAC Sporttelep mellett, elégedett és a közösségért napi szinten is sok mindent megtevő szülők tömegével a lelátón, valamit elhivatott edzőkkel.
Az, hogy a DAC-on belül még mindig beszélhetünk közösségről valamint működő szervezetről, elsősorban a Kft.-t működtető és mindig a pályákon tevékenykedő Farkasházy Lászlónak, az elkötelezett utánpótlás-edzőknek, a megye I-es csapatot edző Mayer Jánosnak és az utánpótlásban játszó gyermekek szüleinek köszönhető, valamint annak a korábban említett néhány idős DAC-szurkolónak, akik a megye I-es csapat meccsein – jobb megoldás híján – magukra vállalták a rendezői szerepet.
Én nem tudok tovább egy olyan klubban tevékenykedni, ahol az adott problémák okozóiként mindig az előbb felsorolt személyek közül kerülnek megjelölésre, ahol ők az eredménytelenség mindenkori okozói, míg a mindenkori „megmentők” sohasem mondják azt, hogy lehet, hogy valamiben mi is hibáztunk, esetleg mulasztottunk valamit. Remélem, hogy egyszer még eljön egy olyan időszak a DAC történetében, amikor klub közvetlen környezetében csak olyan emberek lehetnek majd, akik valós tettekkel, elvégzett tisztes munkával és nem csak újságcikkekkel és hangzatos szólamokkal akarják folyamatosan „megmenteni” szeretett klubunkat.
Kívánom mind az DAC-Utánpótlás FC-nek, mind pedig a DAC Nádorváros 1912 Sport Egyesület aktuális és későbbi vezetőinek, hogy csakis ezek a célok vezéreljék őket a jövőben, mert akkor egyszer majd újra a régi fényében tündökölhet szeretett klubunk.
Maradok (örökre) a DAC szurkolója…
Friesz Zsolt, a DAC kommunikációs igazgatója (2017-2024)
.................................................................................
2024.08.22. | 18:12
Tizennyolc év után visszatértem a házhoz Toszkánába, ahol életem legszebb évét töltöttem el. Előjött minden apró emlék, elvarázsolt a gyönyörű táj. Nehéz volt mindezt átélni könnyek nélkül. Ez a helyet soha nem fogom elfelejteni, amíg élek.
.................................................................................
2023.08.11. | 07:12
"Azt hiszem, hogy mindannyiunkat a tetteink alapján kéne megítélni. A tettek számítanak, nem a szavak. Ha hitelt adnánk a szóbeszédeknek, mindannyian jók és kifogástalanok lennénk."
(Giovanni Falcone)
.................................................................................
2023.03.03. | 15:23
Már süllyed a hajónk, de még festik a korlátot."
(Sándor György)
.................................................................................
2022.11.29. | 21:06
"És azok, akik nem hallották a zenét, őrültnek nézték azokat, akiket táncolni láttak".
(Friedrich Nietzsche)
.................................................................................
2022.11.26. | 17:36
Az oktatás lényege valahol ez lenne...
.................................................................................
2022.11.05. | 20:01
"A legtöbb ember nem igazán akarja a szabadságot, mert a szabadság magában foglalja a felelősséget, és a legtöbb ember fél a felelősségtől".
(Sigmund Freud)
.................................................................................
2022.11.04. | 18:23
Először meglepődsz, hogy a nap milyen gyorsan telik el, majd rájössz, hogy nem a nap volt, hanem az élet.
.................................................................................
2022.10.14. | 21:15
Prečo? Miért?
Több ezer ember gyűlt össze pénteken Szlovákiában a virrasztáson, amelyen egy melegbár előtt meggyilkolt két emberről emlékeztek meg. A két férfit szerdán lőtték agyon a fővárosban, Pozsonyban, feltehetően egy gyűlölet-bűncselekményben. A szervezők becslése szerint 20 ezer ember vett részt a virrasztáson, amelyen az áldozatokat gyászolták, és az LMBT-jogokért való fellépést követelték − írta meg a BBC. Az eseményen felszólalt Zuzana Čaputová szlovák elnök is, aki kitűzette hivatalára a szivárványos zászlót: "Sajnálom, hogy társadalmunk nem volt képes megvédeni ezeket az embereket. Önök is hozzánk tartoznak, értékesek a társadalmunk számára" – mondta. Bár a miniszterelnök szivárványszínű zászlót tartott a gyűlésen, júniusban pártjának egyik képviselője − sikertelenül − a zászló középületeken való elhelyezésének tiltását követelte. Michal Šimečka, az Európai Parlament alelnöke, aki szintén részt vett a pénteki rendezvényen, azt mondta, hogy szeretné, ha az európai törvényhozás a jövő heti ülésén megvitatná a gyilkosságokat. A két férfit a pozsonyi Teplaren bár előtt, a városközponthoz közel ölték meg szerda este. Egy nő megsérült, ő jelenleg kórházban van, az állapota stabil. Rövid hajtóvadászat után a rendőrség csütörtök reggel találta meg a 19 éves támadó holttestét, aki feltehetően lelőtte magát. A férfi egy korábbi szélsőjobboldali politikus fia volt. Közvetlenül a gyilkosságok előtt egy LMBT-ellenes és antiszemita kiáltványt tett közzé a Twitteren, amelyben arra figyelmeztetett, hogy véghez fogja vinni azokat. Később a felelősséget is magára vállalta.
.................................................................................
2022.10.14. | 20:13
Az oktatási rendszerünk
"Mindenki egy zseni. De ha egy halat az alapján ítélünk meg, hogy milyen jól tud fára mászni, egész életét úgy fogja leélni, hogy ostobának hiszi magát."
(Albert Einstein)
.................................................................................
2022.08.23. | 19:30
Az idei augusztus 20 margójára: Sztálin meteorológusa
Alekszej Feodoszjevics Wangenheim (Алексей Феодосьевич Вангенгейм), a Szovjetunió Meteorológia Szolgálatának igazgatója 1934. január 8-án este a moszkvai Bolsoj Színházba készült. Felesége a jegyekkel a kezében az aulában várakozott, de a férje nem érkezett meg az előadás kezdetéig. Sőt, később sem: aznap délután a titkosrendőrség hírhedt Lubjanka börtönébe hurcolták a hivatalából. Közölték vele, hogy szabotázzsal vádolják, mert meghamisította az időjárás-előrejelzéseket, hogy aláássa az aszály elleni harcot. Hithű kommunista volt, Sztálin hűséges híve, ezért először azt hitte, összekeverik valakivel. Később rá kellett jönnie, hogy őt teszik felelőssé a rossz állami döntésekből következő csapnivaló mezőgazdasági termésért. Tíz év kényszermunkára ítélték. Ezután is úgy gondolta, túlkapás áldozata, Sztálin bizonyára nem tud sorsáról.
Emléke úgy maradt fenn, hogy büntetését a távoli Szoloveckij-szigeteken töltötte, ahol egy kolostorból kialakított Gulag-táborban dolgoztatták. Itt egy egykori kolostor könyvtárába időnként beengedték a jó magaviseletű rabokat. Mivel a szakmája volt a szenvedélye, Wangenheim engedélyt kért rá, hogy méréseket készíthessen a környéken felgyülemlett hómennyiségről és más időjárási adatokról. Azt is megengedték neki, hogy lerajzolhassa a sarki fényt, a különböző felhőalakzatokat, később pedig már a helybeli állat- és növényvilágot is. Rajzait és akvarelljeit egy külön füzetbe gyűjtötte. Naplót is vezetett négyéves kislánya számára, amelybe megfigyeléseit és irodalmi igényű reflexióit rögzítette. Meteorológiai témájú előadásokat is tartott rabtársai számára. Lenyűgöző előadó volt: a foglyok rajongva hallgatták, amit a sarkvidéki kutatásokról, a sztratoszféra meghódításáról, a Holdra és a Marsra való utazás megvalósíthatóságáról jövendölt.
Néhányszor feleségének is írhatott levelet, ezekben örök szerelméről biztosította, és optimista volt saját jövőjével kapcsolatban. „Sétáim során beszélek a Holdhoz, és megkérem, hogy adja át üdvözletemet kedvesemnek. Egyszerre ragyog rád is, mint rám” – írta egyszer költői lelkesedéssel. Három és fél évvel a letartóztatása után azonban az államvédelemtől érkezett levél a feleség számára, amelyben közölték, hogy férje büntetését újabb 10 évvel meghosszabbították, és egyúttal megvonták tőle a levelezés jogát is. Soha többé semmilyen információ nem érkezett felőle. Csak a Szovjetunió összeomlása után derült ki, hogy a levél minden szava hazugság volt. Wangenheimet 1937. november 7-én, a Nagy Októberi Forradalom 20. évfordulóján – egyfajta perverz ünnepi aktusként – 1115 másik rabbal együtt kivégezték. Hivatalosan egy nacionalista összeesküvésben való részvétellel vádolták őket. Valójában egyszerűen kellett a hely az újabb raboknak.
A meteorológus naplója és rajzai az egykori kolostor könyvtárából kerültek elő. Lánya, Eleonóra, aki ismert paleontológus lett, megtudta az igazságot. Elzarándokolt apja tömegsírjához, és egy emlékalbumot állított össze a tiszteletére. Ennek alapján írt a történetből regényt Sztálin meteorológusa címmel Olivier Rolin, francia író.
A 81 éves Eleonora Wangenheim 2011-ben, 77 évvel apja letartóztatása után kiugrott egy moszkvai bérház kilencedik emeletéről. Nem sokkal később Vlagyimir Zsirinovszkij, a radikális javaslatairól ismert orosz politikus a Dumában követelte az orosz Meteorológiai Szolgálat feloszlatását, és vezetőinek kirúgását, mert a szervezet nem tudott megjósolni egy moszkvai felhőszakadást. Mindez persze már csak halvány visszfénye a sztálini időknek...
Fotó: Alekszej Feodoszjevics Wangenheim
.................................................................................
2022.07.22. | 20:13
"Most elmész tőlünk örökre, fel a csillagok közé
Nem ölelsz át már két karoddal soha többé
De éjszakánként majd csillagként ragyogsz le ránk
Nyugodj békében, Édesanyánk!"
.................................................................................
2022.03.14. | 18:45
„Nem az a lényeg, hogy egy háború valós, vagy valótlan indokkal tör ki. A győzelem nem lehetséges. A háborút nem azért indítják, hogy megnyerjék, hanem, hogy folyamatosan vívhassák. Egy hierarchikus rendszer csak a szegénység és a tudatlanság talaján létezhet. Minden háborút a múlt igazol, de nem léteznek különböző múltak. Alapvetően minden háború megtervezett, hogy a társadalmat az éh-halál mezsgyéjén tartsa. A háborút az uralkodó csoport robbantja ki, az alárendelt csoport ellen."
George Orwell
Kép: Guernica (Pablo Ruiz Picasso)
.................................................................................
2022.03.03. | 20:15
Már nem merem azt mondani: "Ez biztosan nem történhet meg" vagy "Ezt már nem merik megtenni". A valóság minden nap rácáfol ezekre a mondatokra...
.................................................................................
2022.01.02. | 17:33
Minden új év kezdetén fagadalmakat, célokat tűzök ki magam elé, amiket abban az évben el szeretnék érni. Egy része sikerültni szokott, valami pedig a felejtés homályába merül év közben. Céltudatos és maximalista vagyok, mindig többet és többet várok el magamtól, így igazán elégedett sosem leszek mindazzal, amit megvalósítok. Ebben az új évben szeretnék sok dolgon változtatni, rengeteg új dolgot tanulni. Csak rajtam múlik...
.................................................................................
2021.12.12. | 7:20
Nem írtam az utóbbi napokban... fortyogott bennem sokminden, düh, fáradság, értetlenség. Amikor leginkább össze kéne fogni embereknek, akiknek ugyanaz az érdekük, vagy akik ugyanazt a sérelmet szenvedik el, Magyarországon ahelyett, hogy egy emberként kiállnának magukért, inkább csöndben vannak, megalázkodnak. Gyakorlatilag már egy ország vallása ez, önös érdekek, fölösleges félelmek uralják az emberek nagy részének életét. Akik pedig belőlünk élnek, pont erre építenek... Pedig 2-3 ember is csodákat tud tenni, ha akar...
.................................................................................
2021.12.07. | 17:48
A mai nap sem volt könnyű, de elment.... már számolom a centiket a karácsonyi szünetig. A nap végére azért jutott jókedvből is... Belebotlottam a YouTube-on egy videóba egy olaszországi énekes tehetségkutatóról (All together now Italia), ahol egy Eki nevű énekes Modà Tappeto di fragole (szőnyeg eperből) című számát adta elő... Nagyszerű az énekes, de ami igazán egyedülálló, az az, amit a száz tagú zsűri és a műsorvezető csinál az előadás közben... Imádom az olaszokat :) Máris jobb kedvem lett :)
.................................................................................
2021.12.06. | 19:45
Elhatároztam, hogy oroszul is meg fogok tanulni. Ilyenkor mindig próbálok minél több videót, vagy filmet nézni az adott nyelven, hogy a lehető leghamarabb elsajátítsam az adott nyelv kiejtését. Miközben ilyen videókat keresgéltem a Youtube-on, rábukkantam egy nyolc részes minisorozatra, amely társadalmi, szociális és egyéb érzékeny kérdéseket dolgoz fel orosz középiskolások szemszögéből. A címe DROП. Az 5. részben egy igencsak szívet melengető jelent játszódott le édesanya és fia között. A néhány perces beszélgetésben rengeteg gyönyörű gondolat hangzott el. Íme a szöveg fordítása:
Vlad: Annyira fáj.
Anya: Hol fáj pontosan, Vlad?
Vlad: Nem olyan fájdalom. Tudnod kell valamit.
Anya: Fiam, tudod, hogy mindig beszélhetsz velem.
Vlad: Szerelmes vagyok valakibe és ő nem egy lány.
Anya: Ezt valahogy mindig is tudtam, mert sosem meséltél nekem lányokról. Vlad, így is elfogadlak. Jogod van szeretni azt, akit a szíved jónak lát. Miért sírsz?
Vlad: De mi van, ha neki nincs szüksége az én szeretetemre?
Anya: Fiam, mindenkinek szüksége van a szeretetre. Ezen a világon minden szeretetben nő. Te is szeretetben nőttél fel és ő is szereteben nőt fel. Ezen a világon mindenki szerelmes lesz. Adj időt a szívednek, adj időt a helyzetnek... adj neki is időt.
Vlad: De mit tegyek?
Anya: Vlad!
Vlad: Mama! (és elsírja magát édesanyja vállán)
Vlad monológja: Úgy éreztem magam, mintha egyedül lennék. Idegenek mindenütt. De mindig volt egy személy velem, aki képes meghallgatni és megérteni. Mama, köszönöm, hogy itt lehettem. Már jobban érzem magam, visszaállítottad a légzési képességemet. Ha az ember elismeri a gyengeségét, attól erősebbé válik. Mark... Te vagy az oka a vallomásomnak.
A jelent megtekinthető itt:
Az említett jelenet 15 perc 20 másodpercnél kezdődik, a magyar feliratozás alul beállítható.
.................................................................................
2021.12.05. | 20:45
Fáradtnak érzem magam, lelkileg, testileg. Sokat kivett ez az év belőlem és sokmindent nem tudok kipihenni. A magánéletem rendben van, boldog vagyok. Érzem sok embertől a szeretetet is... de valami még sincs rendjén. Egyre nehezbben viselek mindent magam körül... Lehet, hogy öregszem, nem tudom...
.................................................................................